LOVAG LONKAY ANTAL
Az első magyar szalézi munkatárs
1827 – 1888
Máramaros vármegyében született. Piarista papnövendék volt, amikor honvédnek állt a szabadságharc kitörésekor, Perczel Mór mellett szolgált parancsőrtisztként. A temesvári csatában megsebesült, majd a szabadságharc leverése után bujkálni kényszerült. A szemináriumba nem vették vissza, így megnősült és Budán telepedett le 1855-ben. Tanított, munkatársa volt a Pesti Naplónak és az Új Magyar Múzeum nevű lapnak is. Emellett műfordításokat készített latin és ógörög szerzőktől. Megalapította a Tanodai Lapokat, mely 15 éven át működött, elindította az első katolikus politikai napilapot az Idők Tanúja, majd a Magyar Állam címen. Buzgó tevékenységéért XII. Leó pápa a Szent Gergely Rend lovagjává, a Szent Szilveszter Rend kommendátorává és aranysarkantyús vitézzé nevezte ki. Sokat utazott, így 1880. május 23-án gondviselésszerűen találkozni tudott Don Boscóval Torinóban. Hosszú elbeszélgetésük után kérte felvételét a szalézi munkatársak közé. Don Bosco kezéből vette át a felvételi okmányát, s ettől kezdve az ő hatása alá került, mindig úgy érezte, a háta mögött áll. Hirtelen haragú ember lévén a legtöbb esetben azzal fogta vissza magát: „…. szalézi vagyok, akinek sohasem szabad nagyon haragudni, hanem Don Bosco példájára vidám lélekkel kell fogadni mindent.”
Lonkay saját lapja, a Magyar Állam hasábjain ismertette meg Don Bosco nevét, életművét, nevelési módszerét, az első szaléziakat a katolikus olvasóközönséggel. Összefoglalásokat készített a Bollettino Salesianóról (Szalézi Értesítő), barátságuk elmélyülésével Don Bosco leveleit is megjelentette. Egyek voltak azon vágyukban, hogy a szaléziak eljussanak a magyar földre. Don Boscót halálakor igen megsiratta, s hamarosan követte is, 1888. augusztus 29-én hunyt el a Balaton mellett.
Lonkay sírfelirata (Balatonfüred)
A divatos áramlattal uszni nem virtus,
de a rossznak felismert áramlat ellenében
a társadalom legszentebb javaiért kitartóan
küzdeni: ez férfias erény Lonkay
