BOLDOG ZEFERINO NAMUNCURA
Lirio de la Patagonia
Patagonia lilioma
1886. augusztus 26. – 1905. május 11.
Ünnepe: aug.26.
Argentínában született, apja, Manuel volt az utolsó nagy mapucse törzsfőnök. 11 éves korában édesapja elküldte tanulni Buenos Airesbe, hogy így tudjon majd segíteni népén. Zeferino a szalézi kollégiumban határozta el, hogy ő lesz az első mapucse pap, aki megtéríti népét. „Tanulni akarok, hogy hasznára lehessek népemnek.” Savio Domonkost választotta példaképének, és olyannyira hasonult hozzá, hogy a kollégiumban tekintéllyé vált elkötelezettségével és kiegyensúlyozottságával. Nagy hatással volt társaira azzal is, ahogyan lassan, megfontolt imával vetett keresztet. Úgy tűnt, megcserélődtek a szerepek: immár az indián térítette a fehéreket.
1904-ben Olaszországba küldik, hogy komolyabb tanulmányokat folytasson gyenge egészsége számára alkalmasabb klímában. Torinóban találkozott Rua Mihállyal is, aki nagy reménységgel tekintett rá. Szorgalommal és legyőzve a kulturális különbségeket az osztály második legjobb tanulója lett.
A következő évben elkapta a tüdőbajt, kórházba került, ahol május 11-én csöndesen meghalt, a jóság, a szorgalom, a tisztaság és a természetes vidámság emlékét hagyva maga után. Alig 19 éves volt.
1924 óta földi maradványai szülőhazájában nyugszanak, Fortín Mercedesben, ahová zarándokok tömegei járulnak, hogy imában kérjék pártfogását.
1972-ben az Egyház tiszteletreméltóvá nyilvánította, majd – miután egy édesanya csodálatosan meggyógyult Zeferino közbenjárására – 2007. november 11-én Tarcisio Bertone szalézi bíboros avatta boldoggá Chimpayban, Argentínában. Az ünnepen több, mint tízezren vettek részt.
Mapucse indiánok: Dél-Amerika legnépesebb őslakos törzse. Másképpen araukán indiánoknak is nevezik őket. A spanyolok megjelenése után még 350 évig ellenálltak a hódítóknak. 1883-ban adták meg magukat az argentin hadseregnek, de kultúrájukért, közösségi formáikért a mai napig küzdenek a politika eszközeivel. Még ma is több mint egymillióan élnek Chilében és Argentínában.
