Az észak-olaszországi Asti közelében született. Édesapja egyszer hallotta Don Boscót beszélni, s ezért Alajost Valdoccóba küldte tanulni. Itt a 12 éves fiú még találkozott halála előtt az idős Don Boscóval, aki sokáig a szemébe nézett: ez a tekintet meghatározta egész életét. 16 évesen lett szalézi novícius, első fogadalmát Don Rua kezébe tette le. Valsalicében végezte filozófiai tanulmányait. Itt találkozott Unia atyával, aki a kolumbiai lepramisszióból érkezett, hogy válasszon egy segítőt maga mellé. A sok jelentkező közül Variarára esett a választása.

1894-ben érkezett meg a „Fájdalom városába”, ahol 2000 beteg közül 800 leprás volt. Unia atya mellett még két szalézi dolgozott itt, valamint nővérek is segítették a munkájukat. Alajos rögtön azon kezdett dolgozni, hogy megszépítse a betegek életét: szerzett hangszereket és létrehozott egy zenekart. Nyilvános hangversenyt is adtak a hatóságok előtt és nagy sikerük volt. Ezzel is segítette a fiatalokat, hogy legyőzzék legnagyobb ellenségüket, a kétségbeesést. Unia atya halála után tovább dolgozott itt. Miután pappá szentelték Bogotában, napi 4-5 órát gyóntatott, lelki beszélgetéseket folytatott. Épített egy 150 fős otthont árváknak és leprásoknak, amely munkalehetőséget is biztosított nekik. Megalapította a Jézus és Mária Szentséges Szívének Leányai Kongregációt, amely egyedülálló módon befogadta a leprásokat és a leprások lányait is. Küldetésük a beteg fiatalok evangelizálása. Ma 12 országban vannak jelen. 1905-ben így nyilatkozott Alajos: „Soha nem éreztem magam olyan boldognak, mint ebben az évben, hogy szalézi lehetek, és áldom az Urat, amiért elküldött erre a lepratelepre, ahol megtanultam, hogyan lehet megszerezni a mennyországot.”

Ezután élete végéig sok szenvedésben volt része: meg nem értések és rágalmak kereszttüzében élt. Bár Don Rua támogatta tevékenységét, mégis elhelyezték őt Agua de Diosból, később az országból is. Élete legnagyobb megpróbáltatását élte át ezzel, de csendesen engedelmeskedett. Magányosan halt meg, de később földi maradványait visszaszállították Agua de Diosba a nővérek anyaházának kápolnájába. II. János Pál pápa avatta boldoggá Artemide Zatti testvérrel együtt.