Szolnokon született, egyszerű, becsületes családban. Két öccsére sokat vigyázott, segítette őket a tanulásban. Alacsony termetű, mindig vidám fiú volt, a labdarúgásban nagy örömét lelte. A környék gyermekei szívesen gyűltek köré, ő pedig szeretettel irányította őket. Vasipari technikumot végzett. Otthon ő vezette a családi imákat. A Szalézi Értesítő lapjairól ismerte meg Don Bosco életét, s már 18 évesen szívesen beállt volna szalézinak, de szülei egyelőre megfontoltságból visszatartották, ezért segédmunkásként helyezkedett el az Állami Vasutaknál. 1936-ban nyílt meg előtte a rend kapuja, s megkezdte próbaidejét a Clarisseumban működő Don Bosco Nyomdában, a sekrestyében és az oratóriumban. 1938-ban befejezte nyomdászi inasévét, ekkor megkezdte a novíciátust Mezőnyárádon, de meg kellett szakítania, mert besorozták katonának. Itt is próbálta őrizni a szalézi lelkiséget, de nagyon hiányzott neki a napi szentmise, imáit csak lopva tudta végezni, a durva környezet is próbára tette. Végül 1939-ben újrakezdte a novíciátust, s első fogadalmát 1940. szeptember 8-án tette. Ekkor visszatért a Clarisseumba korábbi feladataihoz. A fiatalok csak úgy sereglettek köré. A háború során többször küldték a frontra távírász szolgálatra, a Don-kanyart is megjárta. Meghalt bajtársainak családjait vigasztaló levelekben értesítette. Ételadagját is rendszeresen megosztotta. 1945 nyarán a hadifogságot is megjárva térhetett vissza a romos fővárosba. 1946. július 24-én tett örökfogadalmat szalézi testvérként. Munkásfiatalokat gyűjtve maga köré a semmiből újrakezdte a szalézi életet. Az ifjúság körében végzett odaadó tevékenységét a rendek feloszlatása után is folytatta. Lehetősége lett volna külföldre szökni, de fiait nem akarta magukra hagyni. 1951. februárjától Kiss István álnéven rejtőzött egyik rendtársa lakásában, miközben a Persil gyárban dolgozott, és továbbra is kirándulásokat, összejöveteleket, hittanokat tartott.

1952. júliusában letartóztatták, a Fő utcai börtönbe szállították. Embertelen kihallgatásoknak vetették alá, majd koncepciós perben halálra ítélték. Utolsó ismert szavával a rendtársaitól kért bocsánatot. Jeltelen közös sírba temették.

2013-ban avatták boldoggá. Ekkor ereklyeként egy megmaradt képeslapja szolgált. Csontjait 2018-ban találták meg, melyet a bélyegről nyert DNS mintával tudtak azonosítani. Ereklyéje a Clarisseumban kapott helyet.