Lengyelországban, Poznanban a szalézi oratóriumban ismerkedett meg egymással öt fiatal s kötött barátságot a második világháború előtt. Egyik közülük Franciszek Kesy. Ötgyermekes családban született Berlinben, apja ács volt. A család Poznanban telepedett le, mert az ottani erőműben kapott munkát édesapja. Franciszek vidám, jó humorú fiú volt, aki szívesen kapcsolódott be az oratórium sport- és színházi tevékenységébe, biciklitúrákat szervezett, fiatalokkal foglalkozott. Mély lelki életet élt, örömmel vett részt szentségimádáson és különösen tisztelte Máriát. Szeretett volna szalézi lenni, jelentkezett a szalézi szemináriumba, de egészségi problémái és a háború kitörése miatt nem folytathatott tanulmányokat. A megszállás alatt az oratóriumból lőszerraktárat hozott létre a német hadsereg, de a fiatalok továbbra is találkoztak a közeli erdőben. 1940. szeptemberében letartóztatták négy barátjával együtt illegális szervezkedés vádjával. A Poznan melletti VII. erődbe vitték, ahol megkínozták és kihallgatták őket. Ezután több börtönt megjártak, hol együtt tudtak maradni, hol nem, de mindvégig kitartottak az imádságban, a tanúságtételben. Imádkozták cellájukban a rózsafűzért, kilencedeket végeztek, elmondták a szalézi reggeli és esti imádságokat. Így írt Ferenc a családjának: „Volt időm, hogy megvizsgáljam magam. Megfogadtam, hogy másként fogok élni, úgy, ahogy Don Bosco meghagyta, hogy éljünk az Úr és a Szűzanya tetszésére. Imádkozom, hogy ez a megpróbáltatás csak engem érjen, titeket ne…” 1942. augusztus 1-én mind az ötüket halálra ítélték, az ítéletet augusztus 24-én Drezdában hajtották végre. Tömegsírba temették őket. A kivégzés helyszíne az NDK-ban antifasiszta emlékhely volt, de Kesy klerikális háttere miatt az ő nevét nem tüntették fel, csak 1999-ben kapott emléktáblát.

II. János Pál pápa 1999-ben 108 lengyel vértanút avatott boldoggá, akik mind a második világháború alatti üldözés áldozatai. Köztük voltak a poznani ötök is.