BOLDOG IX. PIUSZ PÁPA
Don Bosco pápája
1792. május 13 – 1878. február 7.
Grófi család kilencedik gyermeke. Már fiatalként pap szeretett volna lenni, de epilepsziás rohamai miatt abba kellett hagynia a szemináriumot. 1815-ben (Don Bosco születési évében) Loretóban csodásan meggyógyul, és folytatni tudja teológiai tanulmányait. 1819-ben szentelték pappá. Már 35 évesen Spoleto érsekének nevezték ki, majd bíboros lett. 1846-ban választották meg pápának, ekkor még csak 54 éves volt!
Ő a leghosszabb ideig kormányzó pápa (utána Szt. II. János Pál következik.) Ő az utolsó „király” pápa: 1870-ben az Olasz Királyság csapatai elfoglalták Rómát, ezzel az Egyházi Állam megszűnt létezni.
1854. december 8-án kihirdette Mária szeplőtelen fogantatásának dogmáját. Ő hívta össze az I. vatikáni zsinatot, amely során a pápa hit és erkölcs dolgában való tévedhetetlenségének dogmáját mondták ki. Pápaként 43 enciklikát tett közzé, ami a második legtöbb a pápák között. Ő indította el a Vatikán újságját, a L’Osservatore Romanót.
1858-ban találkozik vele először Don Bosco. Támogatóra és iránymutatóra talált benne a szalézi rend megalapításában. Rábeszélésére írta le Emlékiratait, lelki örökséget hagyva a szaléziaknak. IX. Piusz hagyta jóvá a Szalézi Társaságot, a Segítő Szűz Mária Leányainak Intézetét és a Szalézi Munkatársak Jótékonysági Egyesületét, amelynek első tagjai között volt. Kölcsönös tisztelet és barátság volt a két szentéletű ember között.
A pápa sokat tett a Szűzanya és a szentek tiszteletének előmozdításáért, Szt. Józsefet az egész egyház patrónusává nyilvánította, és az egész Egyházat Jézus Szentséges Szívének ajánlotta. Törekedett az Egyház hitbeli és szervezeti megújítására egy politikailag meglehetősen zűrzavaros időben.
II. János Pál pápa avatta boldoggá 2000-ben.
