P. HAVASI JÓZSEF SDB
„Az újrakezdő”
1929. március 14. – 2019. június 5.
Rákosszentmihályon született hatgyermekes családban ötödikként. Családjában kapta a hitet, itt tanulta meg a közösség s a lemondás értékét. Cserkészként találkozott a szaléziakkal, s a polgári iskola után döntött a papság mellett. Két hónapot töltött a Clarisseumban, Nyergesújfalun különbözeti vizsgákat tett, s megkezdte a noviciátust Mezőnyárádon. A front közeledtével hazaküldték őt is. 1944. decemberében orosz támadás következtében meghalt édesapja. A temetésre hazaengedték a seregből két bátyját, így otthon rekedve együtt élte át Budapest ostromát a család. A háború után nehéz körülmények között, de boldogan folytatta a noviciátust Mezőnyárádon. Első fogadalmát 1947-ben tette, örökfogadalma már a feloszlatás után, 1951-ben zárt ajtók mögött zajlott a Clarisseumban. Két évet tudott járni a váci szemináriumba, akkor el kellett hagynia. Gyári munkát vállalt, melyért kitüntetést is kapott, mellette elvégezte a magyar szakot esti főiskolán. Küzdött a bizonytalansággal, reménytelenséggel. Az 56-os forradalom után Edelényi atya tanácsára átszökött a határon egy szál bőrönddel, Bécsbe, majd Olaszországba került, itt fejezte be tanulmányait. 1960-ban szentelték pappá Torinóban. Elöljárói hamarosan Bécsbe küldték. Ez nehéz volt, újra kezdődött a nyelvtanulás, rábíztak rögtön 52 gyereket, gyomorfekéllyel küzdött. Idővel azonban megszerette Ausztriát, ahol 30 évet töltött el, foglalkozott fiatalokkal, építkezett, hosszabban volt ekonómus. Ahogy tudott, segített az itthoniaknak is. Az akkori tartományfőnök Pásztor atya hirtelen halálakor hazaküldte őt a rendfőnök s rábízta a magyar tartomány újjá szervezését. 1991. január 31-én vette át a tartományt, amelyben nem volt közösség, nem voltak szalézi házak, templomok. Ezen a reménytelenségen is átjutott hittel, optimizmussal, kitartó munkával. Felkereste a szétszóratásban élő testvéreket, megszervezte az új noviciátust, s hamarosan elindult az élet Szombathelyen, Újpesten, Óbudán, Szemeretelepen, Balassagyarmaton, Péliföldszentkereszten. Majd sorra nyíltak a szalézi iskolák Kazincbarcikán, Nyergesújfalun, Óbudán. Nagy alázattal és bátorsággal misszionáriusokat kért a rendfőnöktől a tartomány számára. Tizennyolc éven át látta el a tartományfőnöki feladatokat derűvel és bizalommal. 2010-ben ünnepelte aranymiséjét, ahol elmondhatta, papi élete minden napjára szívesen emlékszik vissza. Élete végéig fáradhatatlanul munkálkodott “Főnök atya”, segítette a tartományt, prédikált, biztatott. 2013-ban vehette át a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetést életműve elismeréseként.
