Olaszországban földműves családba születik, kiskorától kezdve munkához és áldozathozatalhoz szokott. 1897-ben a szegénység arra kényszeríti a családot, hogy Argentínába emigráljanak. A keleti parton fekvő Bahia Blancában telepednek le.

Lakóhelyük közelében egy szalézi plébánia működött, ahová bekapcsolódik a nyolcgyermekes szegény család. Artemide bölcs gyóntatóra talál Don Carlo Cavalli személyében. Gyümölcsöző együttműködés alakul ki közöttük. A plébános könyvtárában elolvassa Don Bosco életrajzát, s húsz évesen belép a szaléziak közé.

Két évvel később tuberkulózisos lesz, ami miatt megszakad a képzése. Tovább őrzi szívében a vágyat, hogy pap legyen, de teljes bizonytalanságban van. Áthelyezik Viedmába, mely városban élénk a szalézi élet (iskolákat, plébániát, kórházat vezetnek), ugyanakkor jó a klímája is. Továbbra is kíséri a betegség és a bizonytalanság. Viedmában Don Garrone szalézi orvos veszi szárnyai alá. Lassan javul állapota és elkezd dolgozni a szalézi kórházhoz tartozó gyógyszertárban. Artemide felajánlja életét a Segítő Szűznek, hogy gyógyulása esetén Mária oldalán segíti a betegeket a gyógyulásban. Elöljárói javaslatában Isten akaratát felismerve a segítőtestvéri hivatást választja. 1908-ban teszi le örökfogadalmát, mely után levélben írja: „A Jóisten minden reményemet túlszárnyalva méltóztatott elfogadni engem.”

Don Garrone halála után rábízzák az egész kórházat. Hihetetlen teherbírással, derűvel dolgozik a betegekért. Segít vizitelni, injekcióz, együtt imádkozik a betegekkel. Biciklijével bejárja a várost, autóval sosem közlekedik, mert így bármikor meg tud állni pár szóra ismerőst látva. Gondoskodik családokról, pénzt teremt elő a kórház számára. Mindemellett az imádság embere, sokszor látják kora hajnalban leborulva a kápolnában.

1950-ben diagnosztizáltak nála májdaganatot. Végig derűsen várta a találkozást Urával és Mesterével.

2002-ben boldoggá, 2022-ben szentté avatják. Ma a viedmai városi kórház az ő nevét viseli.